2011. március 31., csütörtök

kicsit a zenéről

manapság újra visszatértem a gyökerekhez (ez alatt a régi jamaikai nótákra gondolok). nagyon sok album átszaladt a fülemen. a kezemen is átszaladhatnának, csak az nagyon sok pénz lenne sajnos, abból nem kurvára nem bővelkedek, de nem is fogok mostanában. közel az összes trojan box setet leszedtem, azokból merítek jó kis előadókat. bírom a trojan boxokat, ska zenei pálya futásom óta ismerem a kiadót és csak minőséget produkálnak. ami talán a legjobban a szívemhez újra közel került általuk az a toots and the maytals és desmond dekker. az utóbbit mindig is sokkal jobban tiszteltem a többi előadónál. dekker egy isten volt, jó lett volna élőben megnézni őt. visszatérve a témához kb 7 éve hallgatok ska zenét. eleinte csak ezek a nyomorék 3. hullámos punkos szarokat. búcsús punknak véltem nem többnek. azt jött egy új ismeretség és megismerkedtem a régi vonalakkal amik a fülembe másztak egyből. ma meg már úgy vagyok, hogyha naponta egy kis roots ska-t vagy rocksteady-t nem tudok adni a sejteimnek akkor szar a nap. nincs jobb mikor olvasok valamit a neten vagy csak egy könyvet kézben és alatta szól a jó kis reggay. tök éltem volna a hatvanas években. selectoros skinhead bulik. ska és reggae őrület és holdjárás! ha egy hippi megjelent volna a bulin eléggé hamar pofára esett volna. most meg eléggé jelen vannak sajnos a közönségben. bár a szervezőknek kell is, mivel kishazánkban nem menő a ska zene. a hétvégi offenders buli oltás volt közönségileg. sajnáltam is. ide jött egy olasz banda akik a szart is kirázatják belőled a bulizós zenéikkel és alig 40 ember ropta a közönség sorai köt, sokan nem is ismerték a bandát. emlékszek mikor jöttek ki a ska válogatások és jöttek új az bandák. hígult a színtér, mostanra meg el is párolgott. igaz kis helyeken voltak a bulik de azok nagyok voltak. remélem kis időn belül változik a helyzet, de erősen kétlem ezt.

újra indulok, csak kicsit másképpen

hosszas hallgatás után újra neki állok az írogatásnak. de nem csak zenével fogok foglalkozni. a zene jó mert megnyugtat és ha az ember színes zenei ízléssel van megáldva akkor még jobb. ha jó a kedvem vagy próbálom magamat jól érezni mindig csakis ska-t hallgatok. vagy roots reggae, rocksteady számokat. boldogságról szólnak, nem másról. de néha ha magam alatt vagyok akkor jó előhúzni egy kevés vagy egy suicide pride albumot. tömör, velős, beteg és idegileg helyre ráz. hiába nem az én műfajom, de úgy látszik, hogy nem tudok menekülni előle. mostanában megint magam alatt vagyok és kurvára magányos. de nem tudom mitől. nem érzem mindig magamat boldognak. az emberek néhány kivétellel kurvára közönyösek velem. van amikor valaki jófej azt hirtelen, mint egy pöcs úgy szól hozzám. kezdek egy csomó embertől hányingert kapni, pedig elvileg hamar barátkozok. azt lehet én vagyok a hibás. próbálom lekötni magamat, nem gondolni a szenvedésre. olvasok, próbálok zenélni vagy épp anyámnak segítek itthon. mindig van mit. esténként meg lábam alá véve a települést sétálok egy kiadósat. ma is azt teszem, lehet veszek egy üveg bort megszakítva ezzel az betegség végett rám rót alkoholmentességet.
néha legjobban az tudatlanság bassza fel az agyamat. dokinál ma egy srác ok nélkül lenácizott, "skinhead" feliratú pulcsi volt rajtam, jó megértem számára a skinhead az náci, ezzel nem tudok mit tenni. maximum felvilágosítani.csak az nem vette figyelembe, hogy alatta fehér betűkkel az volt írva, hogy anti racist. nekem se erősségem az angol, de azért szerintem az alap szavak tudjuk már. vagy legalább próbáljuk magyarosítani azt. a srácot felvilágosítottam a nézeteimről, majd megmutattam neki a sharp felvarrót, legalább tudja, hogyha trójai sisakot lát akkor nem nácikkal találkozott.
mára ennyi, holnap folytatom.