Hosszas tervezések és utazótársak összeverbuválása, koncertre alvóhely és jegy lefixálása után úgy döntöttünk,hogy akkor átkelünk az Alpokon és megnézzük a schwäbisch gmündi Esperanza Clubba tartandó The Oppressed vonósnégyest.
Az utazás előtt tartottunk egy kis warm up partit egy cimbinél: kis sörözés, Barátok Közt, Lukász és mindenféle kacagtató esemény szolgáltatásával. De aztán eljött a reggel. Megpancsolva, kis proli reggelivel a hasunkba és sok reménnyel elindultunk Németországba turistáskodni. Rengeteg kacagás és sztorizgatás kezdte betölteni az autó kis űrterét, de megérte. Az utunk során mind Ausztriába, mind Németországba láttunk magyar járművek ami bizonyítja az ősi mondást,hogy a magyarok mindenhol ott vannak. :)
Közel 8 órás utazás és pár liter ásványvíz elfogyasztása után megérkeztünk Schwäbisch Gmündbe, ahol már kedvesen fogadtak minket. Bemutatkozások és egészségügyi dolgok elvégzése után a club melletti marketbe vettük az irányt ahol vettünk pár flakon Tuborgot és csóró keleti módjára neki álltunk italozni és jöttek a gondok... Leálltunk társalogni helyi arcokkal akik a beszélgetést mindig azzal kezdték,hogy "Egészségédre!" és vagy a sört vagy a bort tolták a szánkba nagy tételbe. Barátságos nép ez a német, meg kell hagyni. Miután módjával beitaloztam bementem megnézni a fellépőket. Külön tetszett,hogy amíg nem volt zene addig lájtos kis early reggae számokat toltak a keverő pult mögül a srácok. Na azt kezdődtek a zenekarok, az első banda a Donkey Work volt akik jó kis pörgős bulit adtak. Ellentétbe az itthoni koncertekkel nagyjából itt mikor kezdődött az első banda akkor javába szólítás nélkül a srácok jöttek és nézték a fellépő bandát. A sajnos mivel nem kicsit épp nem tudtam magamról a koncertet félbeszakítottam a magam részéről és inkább kimentem friss levegőt szívni illetve kutakodni némi inni való után. Az est második fellépője a Feine Sahne Fischfilet volt. Rájuk azért voltam kíváncsi mivel rá két napra Győrbe és más sok helyen adtak lehetőséget megnézni a művészetüket. A zene fantasztikus volt (jobb, mint myspacen vagy albumon), akusztikusabb. A színpadi játéka az énekesnek meg állati. Mind a zene megbaszott, mind a nevetés amit az énekes hozott ki az emberekből. Kis pihenő és hörpintések után azt vettem észre,hogy belecsöppentem egy Stage Bottles koncertbe. Az őszintét megmondom, hogy nagyon nem hallgattam életembe a zenéjüket de a koncert fantasztikus volt. A Solidarity számuknál a srácok egy drapit húztak ki amivel Ivan Kostolomra emlékeztek (később rakok fel erről képet). Majd jött az est sztár vendége, a várva várt, a fenomális, az skinheadek nagykönyvébe a nevüket mélyen beleírő The Oppressed! Magával Morenoval sikerült egy közös képet csinálni még a koncert előtt, faszán barátságos az ürge. A koncertet egy kis skinhead/antifa csalogatóval kezdték az "Antifa Hooligans"-val. Meglepő volt,hogy ilyen szép kort megélt zenekar egy náluk jóval fiatalabb banda számát dolgozták fel. Átkarolva, a levegőbe csapkodva a nép egy emberként üvöltette a számot és akkor belecsaptak a lecsóba. Moreno itt hozta megint a barátságos formáját és a mikrofont folyamatosan osztotta meg a srácokkal. Mi is szerencsére elől tudtunk bulizni. A listán jobbnál jobb számok voltak, de az igazi megörülést a Feel The Noise klasszikus váltotta ki a közönségből. Én sajnos a koncertről kijöttem, inkább beszélgettem egy berlini skinhead csókával, majd mikor kiderült,hogy Magyarországról jöttem csatlakozott még két spanyol rasta és egy punk csapat közénk. Az dolgok egyre jobban fokozódtak majd a következő kép számomra,hogy a kocsiba kelteget a soförünk,hogy menjek be. Bent még beszélgettünk az Oppressed gitárosával, Vöry barátunk megtanította a legtöbbet használt magyar szavakra. Kis iszogatás és trécselések után mindenki nyugovóra tért és reggel indultunk haza. Összegezve az egészet eléggé jó volt. Olcsón kijöttünk az utazással. Mind a magyar mind a német társaság nagyon ott volt. Kösz a szállásért az Esperanza Crewnak, főleg Felixnek, Manunak és Simonnak!
Hazafele elterveztük,hogy mikor van lehetőség beülünk a járgányba és elindulunk egy újabb kiruccanásra, mivel megéri kimenni "Svábis"-ba bulizni.
Képek később!
