hosszas hallgatás után újra neki állok az írogatásnak. de nem csak zenével fogok foglalkozni. a zene jó mert megnyugtat és ha az ember színes zenei ízléssel van megáldva akkor még jobb. ha jó a kedvem vagy próbálom magamat jól érezni mindig csakis ska-t hallgatok. vagy roots reggae, rocksteady számokat. boldogságról szólnak, nem másról. de néha ha magam alatt vagyok akkor jó előhúzni egy kevés vagy egy suicide pride albumot. tömör, velős, beteg és idegileg helyre ráz. hiába nem az én műfajom, de úgy látszik, hogy nem tudok menekülni előle. mostanában megint magam alatt vagyok és kurvára magányos. de nem tudom mitől. nem érzem mindig magamat boldognak. az emberek néhány kivétellel kurvára közönyösek velem. van amikor valaki jófej azt hirtelen, mint egy pöcs úgy szól hozzám. kezdek egy csomó embertől hányingert kapni, pedig elvileg hamar barátkozok. azt lehet én vagyok a hibás. próbálom lekötni magamat, nem gondolni a szenvedésre. olvasok, próbálok zenélni vagy épp anyámnak segítek itthon. mindig van mit. esténként meg lábam alá véve a települést sétálok egy kiadósat. ma is azt teszem, lehet veszek egy üveg bort megszakítva ezzel az betegség végett rám rót alkoholmentességet.
néha legjobban az tudatlanság bassza fel az agyamat. dokinál ma egy srác ok nélkül lenácizott, "skinhead" feliratú pulcsi volt rajtam, jó megértem számára a skinhead az náci, ezzel nem tudok mit tenni. maximum felvilágosítani.csak az nem vette figyelembe, hogy alatta fehér betűkkel az volt írva, hogy anti racist. nekem se erősségem az angol, de azért szerintem az alap szavak tudjuk már. vagy legalább próbáljuk magyarosítani azt. a srácot felvilágosítottam a nézeteimről, majd megmutattam neki a sharp felvarrót, legalább tudja, hogyha trójai sisakot lát akkor nem nácikkal találkozott.
mára ennyi, holnap folytatom.
